💎 Levelek Izlandról 💎: Tavaszi szünet IV.

Az utolsó utazós napunkon már csak öten mentünk, mert Dorka korábban látta ezeket a helyeket, így ő más programot talált magának. Csütörtök este felvettük az autót, és másnap korán elindultunk.
Elsőként két vízesést néztünk meg, amiből az egyik nagyon híres. Ez a buszos, szervezett túrákban is jelen van, viszont van egy másik is tőle nem messze, ami sok ember figyelmét elkerüli.
Az első a Seljalandsfoss-vízesés, ami amiatt is nagyon jó élmény volt, mert be lehetett mögé sétálni. Cserébe rendesen vizesek lettünk, mire kijöttünk a másik oldalán, de azért a látványért mindenképp megérte. Régóta szerettem volna már olyan vízeséshez menni, ami mögé is be lehet menni.

jobb olalt lehetett felsétálni, hogy a vízesés mögé kerülhessünk

hátulról

A másik a Gljúfrabúi-vízesés volt, nagyjából 5 perc sétára Seljalandfosstól. A vízesés egy barlangszerű hasadékba zuhan. A bejárata keskeny, és nem is út vezet be hozzá, hanem a vízből kiálló kövekre lépre lehet haladni (közben reménykedni, hogy épp nem jön majd szembe senki, de ezt nem lehetett előre látni a benyúló sziklák miatt). Akinek lecsúszott a lába, bokáig merült a vízben. Én nem is sétáltam be a végső pontig, mert kezdtem nagyon vizes lenni, és sokan is álltak a sziklán, úgyhogy félúton egy bemélyedésnél megpihentem, és visszafordultam.

bejárat a vízeséshez.
háttérben a vízesés

Eddig sétáltam be.
Mármint ahonnan a képet csináltam.

Elmentünk a Sólheimajökull gleccserhez is, de pont olyan időt fogtunk ki, amikor nem adott akkora élményt számunkra. Szépnek szép volt, sétáltunk egy keveset még, de nem ez volt a nap fénypontja.

Innen a Skógafoss-vízeséshez mentünk, ami Izland legnagyobb vízesése. Ennek a tetejéhez lehetett felmászni, több, mint 420 lépcső vezetett fel (megszámoltam). A vízesés 60 m magas, úgyhogy olyan volt, mintha a 20. emeleten álltunk volna ki az erkélyre.

a vízesés tetején, Örkit fotózva

útközben megálltunk ennél a
házikónál

és így készült a fenti kép

izlandi lovakkal barátkoztunk

Erre napra jutott Vík város (melletti?) fekete homokos tengerpartja, amit egész héten nagyon vártam. A parkoló után több tábla figyelmeztet arra, hogy a hullámok nagyon szeszélyesek lehetnek, és többen meghaltak már. Ezekről a halálesetekről külön leírások vannak a táblán. Kérik a látogatókat, hogy ne menjenek túl közel a tengerhez, mert, ha jön egy nagyobb hullám, az magával sodorhatja. Képzelhetitek, ezek után mennyire mertem közel menni a vízhez.😃 A legtöbb embert egyébként nem zavarta, nagyon sokan álltak a tenger szélénél.

Amíg Örkény és Szonja a hullámok elől menekültek, Fruzsi videózta, Máté pedig lassított felvételt csinált, és szikán mászott, addig én zacskóba szedegettem a fekete homokot, hogy legyen emlékem, és otthon felhasználhassam valami DIY dologhoz.

Három szikla, a hagyomány szerint gonosz trollok,
akik kővé változtak.

homokot gyűjtök

hullám elől menekülős

Örki várja a hullámot.

tábla, ami a veszélyre figyelmeztet

Napunk megkoronázásaként egy a hegyolalba épített medencéhez autóztunk el, ami Izland legrégebbi melegvizes medenécéje 1923-ból. A medencét a völgybe építették, és a parkolás után még bő 10 percet kellett sétálni, de ahogy ott sétáltunk, olyan látvány tárult a szemünk elé, hogy azt se bántam volna, ha 3× ennyi ideig kell menjünk. A medence nem nagy, viszont nem is ismerik sokan, így nem volt tumultus. Sajnos az öltöző se nem fűtött, se nem tiszta nem volt, úgyhogy miután pancsoltunk egy órát, és kijöttünk, reszkettünk a hidegtől. Egyébként a térkép nem is talált utat ide, úgyhogy útvonaltervbe hiába próbáltuk beírni. Külön honlapokon kellett utánanézni, hogy pontosan hogy kell odajutni, merre kell lefordulni stb.