Hétvége

A tavaszi szünet után felgyorsultak az események. Már csak 3 hetünk maradt az iskolában (abból azóta eltelt majdnem egy), úgyhogy ideje volt belelendülni az óratervek és hospitálási naplók írásába, megnézni, mik a követelmények, ledöbbenni, hogy mennyi minden kell, és nekiállni végre teljes erőbedobással. 

Az április 6-ai hétvégére Dorkával totál be voltunk táblázva programokkal. Pénteken mindhárman elmentünk a városba beülni egy sörre. Dorka 'osztályfőnöke' hívott minket, mert szoktak szervezni minden hónapra egy beülős, iszogatós, játszós délutánt. Ilyenkor a sör a "happy hour miatt nagyon jó árban van", ami azt jelenti náluk, hogy a legolcsóbb korsó nem 1100 korona , hanem csak 750.😃 Vettünk mindhárman egy-egy korsó Gull-t (Gütl-nek ejtik, a dupla L hangok Izlandon TL-k.), aztán Dorka tanára kérte, hogy máskor inkább kérjünk tanácsot tőle, mert ez nagyon rossz, csak a turistáknak ezt kínálják mindig, mert ez itt az "izlandi sör". Igazából én nem is szeretem a sört, úgyhogy nekem aztán mindegy volt, hogy a következő két órában melyik fajtát erőltetem magamba. Nemsokára már nem csak 5-6 tanár/asszisztent volt a kocsmában, hanem megjelent még ugyanennyi, köztük az igazgató, az igazgató helyettes, és a gyakorlatvezetőnk is. Este 6-kor kezdődött a Pub Quiz, amiben az egész kocsma részt vett. Párosával voltunk, és nekünk az egyik asszisztent lefordította angolra a kérdéseket. Jónak ígérkezett, nagyjából a 10. kérdésig még élveztük is (30 volt), de úgy voltak összeállítva, hogy senki ne tudja megválaszolni őket. Bevezető kérdésként olyanok voltak, minthogy mekkora Izland legmagasabb hegye vagy, hogyha Kanada amerikai állam lenne, akkor népesség szempontjából hányadik lenne. Ezeket mégtöbbnyire eltaláltuk, de később izlandi zeneszerzőkről, költőkről volt kérdés. Itt már elvesztettük a fonalat, főleg, mivel egy-egy kérdés perceken keresztül hangzott el, és még azt kellett átfordítani angolra, majd magunknak le magyarra....képzelhetiek.😃 Mindenesetre jól éreztük magunkat, kellett már, hogy kicsit szocializálódjunk.

Szombaton Dorkával a Blue Lagoonba mentünk, ami egy szabadtéri termálfürdő, és egyben Izland egyik legnagyobb látványossága. Az árhoz járt egy arcpakolás és welcome drink is, én áfonyás smoothiet választottam, Dorka banánosat, és 7 órán keresztül áztattuk magunkat a vízben. A termálkomplexum hatalmas, elágazott mindenfelé, hidakat és barlangot építettek ki benne, és olyan gőz volt, hogy legtöbbször alig lehetett látni 1 méternél tovább. Inkább rakok fel pár képet róla, mert az alapján könnyebben elképzelhető, milyen volt.

Jobbra látható az italbár,
innen kaptuk a welcome drinket.

sokszor ennyi látszódott csak

áfonyás smoothie.
Már megittam.

Vasárnap délután bálnalesre mentünk. Dorka nagyon utánanézett, hogy melyik hónap melyik napján, melyik órában a legérdemesebb menni, így végül az április lett (ekkor jönnek vissza a bálnák) és délután (mert a honlap bálnanaplójában mindig több bálnát láttak a délutáni órákban). A hajó Reykjavik kikötőjéből indult, és a szeles idő miatt nagyobb hullámok voltak, úgyhogy a jegy mellé mindenkinek adtak gyógyszert is. Ezt én bevettem, mert rájöttem, hogy megint nem gondoltam át, milyen programra fizetek be. Sosem vagyok jól a hajókon (repülőn se). Egy óráig tartott míg bevittek minket a nyílt tengerre. Itt is már éreztem, hogy nem biztos, hogy jól fog esni nekem ez a hajókázás, de még reméltem, hogy a gyógyszernek lesz valami hatása, illetve próbáltam a horizonton tartani a szemem, ami sokat segített. Mögöttünk egy nő már ekkor ült és nagyokat sóhajtott, később a Sick bag-gel üldögélt tovább, majd le is ment a fedélzetről. Kissé megnyugtatott a tudat, hogy legalább egy sorstársam már van a hajón. Mikor az első bálnát megláttuk, megállt a hajó. Onnantól kezdve egy órán keresztül ringott a hullámokon, és forgott körbe-körbe, hogy minél több bálnát lássunk. Utólag visszagondolva jó élmény volt, láttam nagyon sokat, főleg a hátukat, ahogy feljöttek a vízre, és egyet teljesen, nagyon közelről, ahogy kiugrott a vízből. Ezen kívül egy delfint is láttam, ami csak azért volt érdekes, mert tök jó viszonyítási alap volt a bálna méretéhez képest. Volt, aki kétszer annyit bálnát látott, mint én, és Dorka láttott egy anyát a kicsinyével is. Én nagyjából negyed óra után azon voltam, hogy ne szédüljek le a hajóról, fél óra után pedig már a sírás szélén álltam. Később le is ültem, de nem sokat segített, úgyhogy csak próbáltam túlélni az egészet. A gyógyszernek közben annyi hatása volt csak, hogy borzasztóan elálmosodtam tőle. A vége felé már alig bírtam nyitva tartani a szemem, de mikor becsuktam, még rosszabbul lettem. Tökéletes kombó.👍 Végül a túravezető bemondta, hogy visszafordulunk. Mindenki szomorúan fogadta a hírt, kivéve én, aki megkönnyebbülten felsóhajtottam, és talán a nő, aki ekkor már telehányt két Sick bag-et és valahol lent volt a mosdóban. 

Képeket nem csináltam, nézzétek el nekem. Nehéz is lekapni őket, mert hirtelen bukkannak fel, én meg elő se vettem a telefonom, mert legtöbbször két kézzel kapaszkodtam a korlátba, hogy meg tudjak állni két lábon. 

a piros nyilakkal jelölteket láttuk ma,
a kékekkel jelölteket látták tegnap.

a felső a bálna (minke whale), az alatta lévő a delfin

Érdekesség még, hogy olvastuk, a bálnales hajó és a bálnavadász hajók egymással szemben állnak a kikötőben. Nálunk be is mondta a túravezető, hogy úgy tudjuk megvédeni őket, ha nem eszünk bálnahúst. Az izlandiaknak ugyanis csak a 2-3%-a eszik bálnahúst, a többit mind a turisták miatt vadásszák le.😢

Ezután még elsétáltunk a bolhapiacra, ahol most Dorka kóstolta meg a rothasztott cápahúst, majd utána mindketten az összes csokit, és sütit, ami ki volt téve, végül vettünk lava cheese-t szuvenírnek, és hazajöttünk.

Dorka kóstolja a cápát.
Neki sem ízlett.😃