Megérkezésünk története

Utunk február 19-én indult Ferihegyről. Két bőrönddel indultam neki a két hónapnak, mert a nagybőröndömbe nem fért már bele a plusz kabátom és a laptopom. Így egyszerűbb volt kézipoggyászként még egy bőröndöt vinni. Gondoltam én. Már este volt, mikor leszálltunk a Reykjaviktól nem messze lévő reptéren. A repéri busz elvitt minket a szálláshoz közeli busz állomáshoz, onnan 10 perc sétára volt az új otthonunk. Nagyjából három perc után megtapasztaltuk az izlandi időjárás változatosságait. Úgy süvített a szél, hogy csak a bőröndünkbe való kapaszkodás miatt nem kapott fel, ezzel szemből együtt havas esőt fújt ránk. 5 perc után elállt, majd újabb pár perc nyugalom után újra rákezdett. Elindultunk a főút irányába, de vissza is fordultunk, mert a hótól nem láttuk, hol van járda, csak dombokat meg latyakot láttunk. Rajtunk kívül ember nem volt az utcán, mindenki autóval közlekedett. Természetesen a google maps ott volt a kezemben, de nagyjából annyit ért, mintha egy képeslapot szorongattam volna. Így tettünk egy kisebb kerülőt, majd egy parkon keresztül igyekeztünk átvágni. Az időjárás miatt a földes út inkább volt sár, hó és latyak, és néhol 10-15 cm-es pocsolya, mint rendes út. Ekkor már eszembe se jutott óvatosan, vigyázva húzni a bőröndöm, ugyanis esély sem volt rá, hogy azon a talajon gurulni tudjanak a kerekeik. Rángattam mindkettőt a keskeny úton úgy, ahogy tudtam. Mivel igyekeztem kimaxolni a bőröndökre vonatkozó súlyhatárt, így egyik kezemmel egy 10 kg-os, a másikkal egy 20-kg-os bőröndöt cibáltam magam után. (Azt hittem, ennél nagyobb kihívás ezután nem lesz egy darabig, de az első utunk az iskolába mindent felülmúlt. Erről később.)
Végül sikeresen megérkeztünk a szállásra, ahol nem győztük abbahagyni a csodálkozást és ujjongást, annyira magával ragadó ez a lakás.

Ez itt a házikónk a buszmegállóból:)

Van egy állandó lakó, aki fogadja a vendégeket, ő lakik legfelül.  Az elmúlt egy hétben kb. 2× találkoztunk vele. Illetve valaki lakik a földszinten is, de őt még sose láttuk. A mi folyosónkon két szoba és két fürdőszoba van, ebből 1-1 a miénk, a másik helyre általában airbnb-vel jönnek ide vendégek pár napra/hétre. Az első napjainkon volt a szomszédban egy anyuka meg a kislánya, de pár napja már egyedül vagyunk. A házban vannak közös helyiségek, amiket tulajdonképpen csak mi használunk, a konyhában, és nappaliban is el szoktunk tölteni néha 1-2 órát is, és nagyon ritkán futottunk össze az itt lakóval. 

közös helyiség -  könyvtárszoba (vagy valami hasonló) 📖

közös helyiség - nappali: gyakori programunk a teázgatás ☕

szakadó hóesés kint

A szobánk hatalmas és egyszerre nappali, kihúzható kanapéval, fotellel, tv-vel, könyvespolccal, íróasztallal, illetve hálószoba egy szekrénnyel, puffal, franciággyal, éjjeliszekrényekkel. Az ablakaink hatalmasak, amivel egyszerűen nem győzök betelni . Néha csak ülünk az ágyon és nézünk kifele a sok izgalmas látnivalóra (pl. hogy épp most ment el a busz, és fél óra múlva jön a következő). 

Itt még épp az ágyon ülve írogatom
a gyakorlathoz szükséges hospitálási naplókat.

A hatalmas ablakok, amikért odáig vagyok💙

Erasmus Izlandon

Az egész egy egyszerűnek tűnő döntéssel kezdődött. Igent mondani az Erasmusra. 

Már gimnáziumban eldöntöttem - mikor még abban sem voltam biztos, melyik egyetemre adom be a jelentkezésemet - hogy én biztosan jelentkezni fogok Erasmusra. Aztán teltek az évek, az Erasmus meg lassan háttérbe szorult.

Közben lehetőségem nyílt egy nyarat Amerikában tölteni, úgy gondoltam, épp elég nagy lépés azt megtenni,  nem kell ide még Erasmus is. Aztán egy vizsgaidőszak utáni nyugodt iszogatós estén Fruzsi egyszer csak szólt, hogy ő és Dorka tervez menni Erasmusra, ráadásul valami északi országba, úgyhogy azonnal melléjük szegődtem. Odavagyok az északi országokért. Nem mintha bármelyikben is lettem volna előtte, egyszerűen csak odahúz a szívem. Akkoriban Finnország volt a nagy álmom, másik lánynak Norvégia, harmadiknak Izland. Végül utóbbi mellett voksoltunk, és találtunk egy iskolát, ahol az egyetem utolsó félévének terepgyakorlatát tölthetnénk. 
Ez volt 2017 februárjában. Elkezdődött egy lassú visszaszámlálás és végül eljött az indulás időpontja is. Jelenleg itt vagyok ebben a csoda kis országban, és a következő két hónapomat itt fogom eltölteni.

kisebb hóviharba keveredtünk