Down-szindróma világnapja

Március 21.

A Down-szindróma világnapja alkalmából ma a tanárok többsége és a gyerekek egy része is felemás zoknit húzott, ezzel is felhívva a figyelmet a Down-szindrómára. (ez egyébként Magyarországon is ismert, nem valami itteni hóbort:)

Reggeli csendélet.
Sokszor rajtunk kívül 2-3 helybéli van még a buszon reggelente.

7:25 indulunk az iskolába :)

20:00 elkezdett sötétedni

Rövid beszámoló

Az utóbbi egy hétben Fruzsival átsétáltunk a befagyott Tjörnin-tavon, amíg Dorkát meglepte a barátja egy látogatással és lánykéréssel💕,

láttunk északi fényt, és most már képet is tudtunk készíteni róla (Fruzsi művészkedett:)

Elmentünk a városi könyvtárba, és beültünk olvasni. Ott még nem tartunk , hogy kiolvassunk egy izlandi könyvet, de ami késik....😃 Az első szinten egy kisebb terem angol és más idegen nyelvű könyvekkel van tele, ott keresgéltünk, majd leültünk az ablak melletti asztalokhoz. Hangulatos volt úgy olvasni, hogy közben ráláttunk a hófödte hegycsúcsokra és a tengerre.

A belvárosban találkoztunk ezzel a kis viking elffel.

💚💚💚

Találtunk egy boltot, ahol állandóan karácsony van. Bár nem csak a boltban. Febuár végén még javában, de márciusban is látunk nagyon sok kertben égősorral feldíszített fenyőfákat, illetve az út menti fák is világítanak esténként a köréjük tekert égősornak köszönhetően.

Jövő héten vendégeink érkeznek, a tavaszi szünetet velünk töltik, és az a terv, hogy teszünk egy izlandi túrát.

Addig is itt hagyom ezt a kis nótát, mi az itt töltött első két hetünkben rongyosra hallgattuk.😃

Á morgun ér laugardagur

Hű, jó ideje nem írtam bejegyzést. Ennek oka csak annyi, hogy délutánig bent vagyunk bent az iskolában, itthon írjuk az óraterveket és a megfigyeléseinket, aztán már elmaradozik, hogy még ide is pötyögjek.

Viszont most már nagyon érik az új bejegyzés az elmúlt hetünkről, úgyhogy íme:).

A parti utáni szombaton elsétáltunk a belvárosba körülnézni. Mostanában szép idő van. Legalábbis bentről napsütéses az idő, kint aztán rendszeresen rájövök, hogy nem tudtam normálisan felöltözni. Mínusz pár fokok vannak, és a tengerparthoz közeledve egyre erősebben fúj a szél. Ezt az időt hívják itt glugga veđur-nak, ami szó szerint valami olyasmi, hogy "ablak idő", de a jelentése alapján magyarra a "csalóka az időjárás"-sal lehetne a leginkább lefordítani szerintem.  Ettől függetlenül általában kitartóan állunk ott, hogy Fruzsi lőjjön rólunk még pár tucat képet, ahogy a tengerpart egy adott pontján állunk. Nem tudunk betelni a hegyek látványával és az óceán erős kék színével. 

Miután jól átfagytunk, besétáltunk a Harpa koncertcsarnokba, ahol a koncerteken kívül színdarabokat is előadnak, pár mozifilmet is játszanak, szuvenír boltok vannak, és ezen a szombaton piac is volt, kóstolással. Utóbbit véletlenül vettük észre, de nem hagyhattuk ki. Végigmentünk az asztalkák mellett és szinte mindent megkóstoltunk. Kekszek, halak, sütik, sajtok, chipsek, szörpök, borok stb. Kisebb uzsonnát tartottunk, miközben kóstolgattuk a nemzeti ételeiket. A legvégén a fahéjas csigájukból is ettünk egy falatnyit, ami annyira finom volt, hogy majdnem vettünk . . . Aztán ránéztünk az árára. 890 korona volt (több, mint 2000 Ft).😃

Harpa koncertcsarnok

Fekete keksz narancs lekvárral

Lava cheese
(ropogós, mint egy chips, és hasonló íze van,
 mint a sajtos kiflin lévő sajtnak. Nyami)

sajtok

Fruzsi halat kóstol

szuvenír boltokban cuki vikingeket lehet venni méregdrágán:)

Szombaton este az Aurora forecast szerint kemény 2-es erősségű északi fényt lehetett látni (10 a maximum), úgyhogy nem hagytuk ki a lehetőséget, szedelőzködtünk, és kibuszoztunk Reykjavik egy másik végébe, ahonnan azt hallottuk, jól lehet látni (ha szerencsénk van). A buszról leszállva elkezdtünk sétálni, mert nem sokkal odébb már nem voltak utcai lámpák sem. És ahogy egyre kevesebb utcai fény maradt, egyre jobban kirajzolódott az északi fény. Csodálatos volt. Az egészet nagyjából 1 percig élvezhettük, mert jött egy felhő és eltakarta, de addig az egy percig gyönyörködtünk, ahogy az ég zöldes színekbe borult. Azt hiszem ezt könyveltük el igazából első északi fény élményünknek. Még kicsit sétáltunk, vártuk, hátha eltűnnek a felhők, és megláthatjuk megint, de nekem már megfagyott az állam és orrom, Dorka meg közölte, hogy fázik a szemgolyója , úgyhogy inkább elindultunk haza.

Kép nincs, mert abban az 1 percben egymás karját fogva ugráltunk és sikítoztunk (talán nem is baj, hogy nem volt a közelünkben más emberi lény.)

Ez még a Perlan-nál készült.
Valahogy így néztünk volna ki, ha
tudunk uralkodni az érzéseinken, és
nyugalomban nézzük az északi fényt.

Az egyik szuvenír boltban találtunk olyan képeslapot, amin rajta van a házunk.
Ilyen piciben nem biztos, hogy látszik, de a jobb oldali úton az utolsó előtti ház a miénk.

Hallgrímskirkja

szokásos látvány - izlandi emberek etetik a kacsákat

Tjörnin tó

étterem házikó a belvárosban

Egy érdekesség, amit az elmúlt hetekben egyértelműen tapasztaltunk, mindenhol a városban. Az izlandi emberek nem húzzák el a függönyeiket este. Igazból nincsenek is nagyon függönyök, nekünk is csak az a fehér rolónk van, de ezt is szinte csak mi használjuk a városban. Ehhez társulnak a hatalmas ablakaik, úgyhogy mindenkinél lehet látni az esti programokat. (nem mintha leskelődnénk)

Esti látkép 

Pár napja elutaztak az angliai szomszédaink (5 napra jöttek Izlandra), és ránk hagyták a megmaradt ételeiket. Kaptunk chipseket, smarties drazsét, teákat, tejet, sajtot, zabkását, margarint, kekszeket, kólát, tonhalat. Újra tele van a hűtőnk, juhé!

Szeretjük a vendégeket, az előző anyuka is ránk hagyományozott egy hagymát, két krumplit, tésztát meg pár dolgot, úgyhogy egyik nap hatalmas lakomát csaptunk krumplis tésztából 😃 Nem is tudják, mekkora örömet tudnak nekünk szerezni az ingyen kajákkal. Feldobja az egyhangú étkezéseinket. Ezenkívül eddig mindig rendesek voltak, beszédesek és érdeklődőek, úgyhogy nem csak az ingyen kaja miatt örülünk, hogy nem egyedül vagyunk a házban.

Ezen a héten kétszer is nemzeti étel volt az ebéd az iskolában. Egyik nap izlandi húsleves (birka húsból). Ez Fruzsival nekünk nem annyira jött be, én helyette inkább két adag kávét ittam aznap.

Ma viszont izlandi joghurt volt kenyérrel és almával. Azt mondjuk nem értjük, hogyan lehet ez ebéd, de nekem eddig ez nyerte el a leginkább a tetszésem. Kicsit variáltunk rajta a saját ízlésünkre. Beleaprítottuk az almát az édes joghurtba, és a sajtos kenyeret se a joghurttal együtt ettük.😃 A joghurtnak az otthoni Görög krémjoghurthoz hasonló íze volt, aminek már nem is ez a neve, de a lényeg az, hogy az egyik kedvenc joghurtom.

Birka húsleves

Joghurt sajtos zsömlével, almával

Á morgun ér laugardagur. Bless, Bless! 👋 
(Holnap szombat lesz. Sziasztok!)

partink Vikingfalván :)

Az első hetünk végén a gyakvezünk😇 odaült hozzánk ebédnél, és megkérdezte, lenne-e kedvünk jövő hét pénteken bálba menni, amit évente egyszer rendeznek meg a suli tanárainak. Természetesen volt kedvünk. Hozzátette, hogy vacsora lesz, de innivalót magunknak kell hozni, illetve fel fog venni minket autóval, mert a közelünkben lakik.

Egy héten keresztül állandóan felmerülő probléma volt hármunk közt, hogy vajon milyen ruhában kéne mennünk erre a bálra. Megkérdezni se mertük, mert igazából nem sokat nyomott volna a latban, ugyanis semmilyen csinos ruhánk nem volt. A huszadik kötött pulcsi és zacskós levesek között valahogy eszembe se jutott, hogy esetleg fogunk menni olyan helyre, ahova ki kéne öltözni. Aggodalmunkon az sem segített, hogy egy-két tanár kedvesen elmesélte, milyen földig érő báli ruhában lesz, illetve hogy azt hallottuk, az izlandiak megadják a módját a buliknak.

A buli napján még egy meglepetés ért minket. Gyakvezünk kérdezte, lenne-e kedvünk a buli előtt egy előpartiba is benézni, mert mehetnénk vele. Úgy éreztük, eljött a pont, amikor meg kell mondani, hogy tulajdonképpen nekünk semmi alkalomhoz illő ruhánk nincs, és ez nem probléma-e. A fejünkben már egy hete olyan "rémképek" keringtek, hogy mindenki báli ruhában, tűsarkúban topog a tánctéren, mi meg megjelenünk bakancsban, farmerban, kötött pulcsival. Megnyugtatott, hogy nincsen dress code, ne aggódjunk, és egyébként is tudja mindenki, hogy elég hirtelen program most nekünk ez a bál. 

Délután elkészültünk (mint kiderült, Fruzsi mégiscsak hozott egy-két szebb ruhadarabot, ezzel megmentve Dorkát és engem:), és fél 7-kor elindultunk.. Mikor beültünk a kocsiba, még fogalmunk sem volt, hova fogunk menni, mire számíthatunk. Az első része az estének házibuli-szerű volt, gyönyörű és elegáns házban, ahol a tanárok egy része volt jelen, körben ültek és beszélgettek, iszogattak. Gyakvezünk annyit mondott kedvesen, hogy töltsünk magunknak italt és... igazából csináljunk, amit akarunk. 

Innen nagyjából egy óra múlva mentünk tovább, mi már gyalog, egy spanyol lánnyal és norvég barátjával. Iszonyú hideg volt, de elbeszélgettük azt a 15-20 percet, amíg odaértünk. Ahogy beléptünk, kiszolgáhattuk magunkat welcome drink-kel (sör/bor), illetve csinálhattunk képeket magunkról (fényképezőgép helyett iPad állt rendelkezésünkre az este folyamán)

Bent a teremben a spanyol lány és barátja kérdezték, volna-e kedvünk velük ülni egy asztalhoz, mi pedig nagyon örültünk, mert hamar megtaláltuk a közös hangot, és így folytathattuk az út közben elkezdett beszélgetést.

Svédasztalos vacsora volt, csak a húst adták külön. Hatalmas tálban saláta, másikban tejszínes krumplis étel, ezen kívül kukoricasaláta, csirkehús és báránycomb, illetve nagyon finom tökmagos-zöldséges-. . .vegetáriánus fasírt. . . Igazából fogalmam sincs, mi volt az, csak ettem, mert ízlett. 

vacsorám

Dorka vacsorája

Fruzsi vacsorája (kérése ellenére kapott
ilyen nagy adag bátány combot;)

Desszert előtt jött a vendégfellépő, aki - mint kiderült - Izland egyik leghíresebb énekese, a fiatalok az összes számát kívülről fújják, és kicsik, nagyok rajonganak érte. Elénekelt 3-4 számot, meghozta a hangulatot a bulihoz, aztán el is szaladt. Fruzsi és Dorka még tudtak vele egy közös fotót készíteni, nekem maradtak a távoli homályos képeim róla.

Desszertnek brownie muffin volt, középen csokitöltelék, tetején tejszínhab, áfonya szemek, eper.😍

Ebből maradt még csomó, sokan annyira tele lettek a vacsorával, hogy nem ettek desszertet, de sajnos én se bírtam többet enni.😢

Ezután jött az igazi parti, elindították a zenéket, és fiatalabbak, idősebbek egyaránt táncoltak. Közben párszor kimentünk még a fotós részhez készíteni egy rakat fényképet. 

a 7. osztály segítői😊

Fél 2 körül, utolsók közt hagytuk el a helyet, a kabátos kép is már az utolsó pillanatokban készült, éppen taxit hívnak nekünk. A legtöbb fiatal még bement a városba bulizni, de nekünk már nem volt erőnk hozzá, úgyhogy hazajöttünk aludni egy nagyot. A díszítés egy részét hazahoztuk, mert éppen kidobni készültek, így most arany és fekete csillagok díszítik a szobánk falát😃