💎 Levelek Izlandról 💎: Whatever the weather

Terepgyakorlatunknak színhelyét egy gyógypedagógiai iskola adta, ami szállásunktól 40 perc sétára található. Nem terveztünk buszbérletet venni, mert olyan horribilis áron van, hogy úgy gondoltuk, napi negyven perc séta nem egy megerőltető dolog, még jót is fog tenni. Csak abba nem igazán gondoltunk bele, hogy az izlandi időjárás nem mindig fog nekünk kedvezni . Másnap arra keltünk, hogy hatalmas hóvihar van kint, -1°C, de ehhez társult az 50km/h-s szél, ami a havat konkrétan vízszintesen fújta. Rögtön felmerültek bennünk a lehetőségek, minthogy

a) egyáltalán be se menjünk. Ezt elég hamar elvetettük, mert rosszul jött volna ki, hogy már az első napunkat skippeljük.
b) menjünk busszal. Ezt is 2:1 arányban elvetettük, mert nem tehetjük meg, hogy mindennap ezer forint feletti áron veszünk buszjegyeket, csak azért, mert épp rossz idő van. Gondoltam, itt ilyen az időjárás, csak hozzá kell szokni...
c) csak kerekedjünk fel, és induljunk útnak gyalog, van egy google mapsünk (amit már kiderült, hogy nem tudunk használni), és úgyis szinte végig egyenesen kell menni. (szinte végig...)

Felöltöztünk jó melegen, dupla sál, harisnya, zokni, sapka, kapucni, és elindultunk....volna, ugyanis olyan erővel lökött vissza a szembeszél, hogy onnantól kezdve rá kellett feküdnünk a szélre, hogy bármit is haladjunk előre. Dorkának már az első öt percben beázott a cipője, az én vízálló bakancsom fél óra után adta meg magát, onnantól kezdve tócsában ázott a lábfejem. Megnézni nem tudtuk, merre haladunk, mert ha felemeltük a fejünket, a jeges hó olyan erővel csapódott az arcunkba, hogy örülök, hogy még van arcom. Épületeket már régóta nem láttunk, így behúzódni sehova nem tudtunk. 40 perc gyaloglás után azt hittük, legalább az út felét már biztosan megtettük, de éreztem, hogy fogytán van az erőnk. Már alig bírtam két lábon állni, egyszer odébb is taszított a szél. 😃 Ekkor ránéztünk a térképre, és kiderült, hogy negyven perc alatt 12 percnyit sétáltunk le, gyakorlatilag még az út harmadánál se vagyunk. Konkrétan az utca végéig jutottunk. Kicsit távolabb megláttuk a buszterminált, megbeszéltük, hogy ott megpihenünk, és kitaláljuk, hogyan tovább.
Ekkor már mindhárman átfagytunk és átáztunk, a sapkám egyszerre volt csurom víz, és a ráfagyott hótól folyton lecsúszott a szememre. Dorka ökölbe szorította a kezét, és jó pár másodpercig folyt a kesztyűjéből a víz. Feladván elhatározásunkat, hogy gyalog megyünk be az iskolába, váltottunk pénzt, és vártuk a buszt.
Felszálláskor a buszvezető rögtön kérdezte, hova megyünk, mert olyan idő van jelenleg, hogy nem rakna le a megállóban, elvisz, ahova megyünk. Nem is kérte, hogy kifizessük a jegyet és közölte, hogy ilyen időben nem szabadna az utcán lennie senkinek. Hatalmasat nézett, mikor mondtuk neki, hogy amúgy negyven perce gyaloglunk. Kiderült, hogy nincsen közvetlen út az iskolánkhoz (ki gondolta volna...), de továbbvisz a megállónál, egészen a legközelebbi helyig, ahova még el tud vinni. Onnan is öt percet sétálnunk kell, nagyon sajnálja. Minket nem zavart már különösebben, így is, úgy is szét voltunk ázva. Még közölte, hogy ilyen idő ritkán van Izlandon, a repteret is lezárták, és aki teheti, otthon marad. Szinte megnyugodtam, hogy nem minden napunk fog így kezdődni, miközben full szerencsétlennek éreztük magunkat, hogy ezt ennyire kifogtuk. Az utolsó 5 perc gyalogúton véletlenül egy másik iskolába tértünk be, ahol az egyik tanár készségesen közölte, hogy a mi sulink kicsit feljebb található, de nincs-e valaki, akinek szólni tudunk, hogy jöjjön le értünk. Még az utolsó 10 méterre is azt ajánlotta, hogy kocsival menjünk. Úgy léptünk be a suliba, mintha útközben ruhástul megmártóztunk volna egy tóban. Száradni nem nagyon tudtak hol a ruháink, mert padlófűtésük van, úgyhogy, bár a gyakvezünk mindent megtett, és az alagsorban lévő mosószobába vezetett minket, hogy a forró csövekre aggassuk a ruháinkat, még így sem száradtak meg. Pár órával később visszavettük a jéghideg, csurom vizes zoknijainkat, cipőinket és ruháinkat, és elindultunk hazafelé. Ekkor is eltévedtünk, de ez már részletkérdés.
Itthon végre megnéztük az időjárás előrejelzést, ahol azt írták aznapra, hogy senki nem menjen az utcára, mert ítéletidő van.

Másnap reggelinél két tanár olvasta az újságot, aminek címlapján az előző napi időjárás okozta károkról volt szó, illetve kép egy autóról, ami elakadt útközben egy havas pocsolyában.
Vettünk buszbérletet, ami két hónapra 50.000 Ft volt, de rájöttünk, hogy ha ilyen idő nem is lesz már többször, akkor is sokszor fúj erős szél, esik az eső, és nem fogjuk bírni két hónapig a napi 2×40 perc sétát.
Izlandi idő - Magyar lányok : 1-0

Azóta már a busz ablakából nézzük, hogy mennyi utat sikerült megtennünk első napunkon bő fél óra alatt... a busz 10 mp alatt végigszáguld ugyanezen az úton. 😃